Alkonyatig
Ma gyönyörû idõ volt, mégis csak alkonyatkor mentem ki. Fõztem, írtam fényképeztem, de nem végzetem. Pedig EK határidõ van. Azért találtam ki hogy minden nap felteszek egy-egy ételt a fõzõsre, hogy ne legyen gond, ha kell küldenem a recepteket. Aztán mégis az utolsó pillanatban csinálom meg a dolgokat. Úgy szeretném végre utolérni magam. Vajon lesz egy egyszer? Igen, kell, hogy meg tudjam csinálni. Egészen biztos, hogy tudok még valahol idõt spórolni, hatékonyabbá válni. Mindig lehet jobban. No, ezen még majd töprengek. Most viszont megyek aludni, mert az biztos, hogy az alvás nagyon kell. Régen még a legdolgosabb idõszakomban is aludtam vasárnap délután. Most meg nem. De ezen változtatni fogok!