Kicsit tél lett mára

Tavaly ilyen tájban volt itt Alíz. Akkor nagyon nagy hó volt. Ma szülõi is volt. Fáradt vagyok. Fõként a szemem, pedig nem is sokat voltam ma gép elõtt.

Az jutott eszembe a mai napról, hogy hányszor elõfordul velünk, hogy attól borulunk ki, hogy hogy elképzelünk valamit valamilyennek, aztán valami másra kerül sor, amit másmilyennek képzeltünk, és ezrét nem tetszik a lehetõség, hogy nem az elõzõ, hanem majd emez lesz. De hát. mind a kettõ csak elképzelés. De a kiborulás valós. No, ennél több most nem telik már tõlem. De mégis. Délután M. feladványát csináltam. Egy nagyon jó új dologra jöttem rá. A jelszó: otthon. :)