Már megint egy madár - fenyõrigó!

Ma, amikor jöttem haza, a járdán elõttem itta a hólevet ez a kismadár. Nem nagyon zavartatta magát. Aztán felröppent a fára, és ott csipkedte a bogyókat. Délután meg egy csomó idõt elpocsékoltam azzal, hogy keresgéltem, hogy milyen madár is ez. Aztán nem találtam. Pedig annyira ismerõs a formája, de nem ugrik be. Egyébként nem annyira szürke, mint amilyennek látszik. Diszkrét, de szép színei vannak. Nem tudom, miért vonz annyira, hogy egyszer megismerjem a madarakat. Talán, mert itt élnek körülöttünk, és nem is vesszük észre õket. Vagy inkább beszéljek a saját nevemben. De így vagyok vadon élõ növényekkel is. Annyira szeretném ismerni az itt a környéken vadon termõ növényeket. Eszembe jut, hogy amikor a szárhegyi táborban voltunk, akkor Alíz erdõjáró barátnõjével mennyire élveztem a növénygyûjtést. Arra gondolok, hogy talán a szabad élet vonz ezekben az élõlényekben. Hogy van idejük megélni az életüket. Talán ha kevesebb dolog érdekelne, az megoldás lenne? Ma is megtalált egy csomó olyan dolog, amit szívesen csináltam, csinálok, csak egyszerre sok. Külön-külön mind jó, csak így nem, hogy kb. fele annyi idõ jut rá, mint amennyi van. No, ezért nem lehet madarak után kutatgatni. Amit megy úgy egyébként élveztem, csak kár, hogy végül mégsem találtam meg, hogy ez milyen madár.

Update

:D Egyszerûen nem hiszem el!!!! Tegnap mennyit törekdtem rá, hogy kiderítsem, hogy milyen jószág ez , ma reggel meg idejövök, ránézek, s kimondom, hogy fenyõrigó! Rákereksek és tényelg az! :D :D :D