Pitypang a tányéron

Tegnap vettem észre a kertben, aztán ma úgy gondoltam, az nagyon szép hivatás lenne neki, ha tányérdísz lenne belõle. Ha véletlenül valamiben az merülne fel, hogy tányérdísz csak ehetõ dolog lehet, akkor elmondom, hogy a pitypang ehetõ. Minden része, sõt kifejezetten gyógynövény. Hogy mennyire finom, az persze ízlés dolga. Keserû. De én kifejezetten szeretem a keserû ízeket. vét csak cukor nélkül, a tarlórépát, no és a csokik közül is csak a fekete csokit, és abból is a minél feketébbet. No, jó 90 %-ig, mert a 99%-os már nálam is rezgeti a lécet. Én még az ezerjófû teát is szeretem. Pedig az aztán..., Ahhoz képest a pitypang semmiség. Igaz, a pitypangvirág szárát is meg az ezerjófüvet is annak idején még gyomorpanaszos koromban a belügyeim javítása céljából fogyasztottam. De nemcsak a virág szárát ettem meg, hanem magát a virágot is. (Bár ez nem szerepelt a javaslatban, ez csak olyan szorgalmi feladat volt.) Soha nem felejtem el Misi egyik barátjának a döbbent arcát, amikor meglátta, hogy megeszem a pitypangot. Szegény gyerek, nálunk elég sok megpróbáltatásban részesült, úgymint olajbogyó, teljes kiõrlésû lisztbõl sütött kenyér, ezerjófûtea, no és a pitypangvirág, bár a többivel ellentétben ezt nem kóstolta meg. :)