Disznóság

Ma reggel elmentem I-hez, hogy megnézzem, hogyan vágja le a disznót. Direkt késtem, hogy a gyilkolásnál ne legyek jelen. Teljesen jó volt az idõzítés, éppen a tett utáni percben érkeztem. Aztán csináltam majdnem ötszáz képet. Pedig ez csak a bontásig maradtam, mert nem "rendes" disznóvágás volt, csak a fagyasztónak. De majd egyszer egy olyanba is elmegyek. Régi titkos tervem, hogy összegyûjtsem ezeket a dolgokat, melyek életképessé teszik az embert.

És errõl az is eszembe jut, hogy azzal az elhatározásommal, hogy rendszeresen járok a csarnokba és a fõzéssel alkalmazkodom az évszakhoz, nagy élményként élem át, hogy minden évben megújul minden. Ez most persze nagy közhelynek hangzik, és nem is az ésszel felfogható információ ebben a nagy szám most nekem, hanem az, hogy ezt 'érzem'. Tavaly nagyon rossz idõ volt májusban. Amikor virágzott az akác, nem tudtak gyûjteni a méhek. De nem sokára megint május lesz. És ha valami nem sikerült az egyik évben, az sikerül majd a következõben. A szûk-ség nem végleges. És a Föld képes eltartani a lakóit. A disznóság az, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy blokkolhatják ezt a bõséget. Hogy az attól az övék, hogy ráteszik a mancsukat. Mindenkinek lenne elegendõ, ha nem lennének ezek a blokkok. Ott a pl. kajmán-szigeteki bankszámlákon. És ott meg minek? Akármekkora a bankszámlád, nem leszel sem halhatatlan sem mindenható. Úgysem kell egy embernek több, mint amennyi kell neki. Az áramlás, benne lenni az áramlásban, vagy áramlatban. Igen, ez valami...