Boci, boci

Már tizenhat éve lakunk itt a faluban, és nyáron lesz tizenhárom, hogy ebbe az utcában. Hát nem hiszek a szememnek, hogy ezt leírom. Nos, ennyi idõ után most láttam elõször, hogy milyen marhák élnek itt a telepen. Nyáron, amikor gyakrabban elõfordul, hogy a "kertek alatt" megyek, akkor lombosak a fák, és nem látni be. Ma erre jöttem haza, és egyszerûen nem bírtam ki, hogy ne menjek át a vetésen oda a kerítéshez. Nem volt túl jó ötlet, mert nyakig sáros lettem. Bár lehet, hogy mégis? Érdekes volt onnan nézni a falura. Egy új nézõpont, perig csak néhány méterrel voltam arrébb, mint az út. No, és az állatokat is láttam, ha nem is túl közelrõl. Nekik eddig csak a hangjukat hallottam néha, és tudtam, hogy vannak. De ma csodálkoztam el, hogy ilyen nagy ez a telep, és hogy ennyi állat van itt. Pedig, hány éve már, hogy itt élek a közelükben. Ilyen ez a világ, egy pár lépéssel odébb megyünk, egészen új arcát mutatja.