Március idusa

Már leszoktam róla, hogy külön írjam meg ide a bejegyzést. Hát ez hiba volt, mert elveszett, amit írtam.

Valami olyasmi volt benne, hogy ragyogó idõ volt ma. A kertben szerettük volna megtalálni a dombágyási lyukak gazdáját, de nem sikerült.

Anyósom itt volt ebédre. Csináltam patrióta gyümölcskrémet a mai nap ihletésére. Volt iskolai ünnepség. És ez a nap mindig felidézi benne az életem nagy váltását. Öt éve mentem a koszorú mellett utoljára. És ez így jó. Annyi minden történt azóta, mintha egy elõzõ életem lenne az.

"És ez az idézet járt a fejemben ma:
Az én vezérem bensõmbõl vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!"