Fényes

A reggel még jól indult, de aztán valami ólmos fáradtság tört rám. Ebéd után le is kellett feküdnöm, és az egész délutánt átaludtam. Pénteken azt mondtam a dokinak, hogy szerdára jobb leszek, mint újkoromban, de azt nem mondtam, hogy melyik szerdán. :)

De ez a narancskrém – ami itt a képen van - jó volt. Meg persze számtalan egyéb is nyilván jó volt ma. A gyerekek aranyosak voltak. És reggel, amikor még sütött a nap, érdekes otthonos érzés fogott el az iskolában. Valahogy elõjöttek egy villanásra az ott eltöltött éveibõl a biztonságos, az otthonos pillanatok. Érdekes, hogy számomra a fények mennyit jelentenek.

Ezen sokat gondolkoztam már. Bizonyos fények teremtenek bennem olyan hangulatot, amely az otthonlevés érzését hívja elõ. És ilyen a legképtelenebb helyzetben elõadódhat. Egyszer az autópályán tudatosult bennem ez a dolog. Az autópálya végképp nem olyan hely, ami otthonos lehetne. Sõt, ha valami nem otthonos, akkor egy autópálya nem az. És mégis úgy esett a fény, úgy ragyogott benne a táj, hogy elõhívta bennem ezt az érzést, és azóta gondolom, hogy nem is a látvány, nem is a hely, hanem a fények befolyásolják a hangulatomat és nem is akármilyen mértékben. De azért ez még elég titokzatos dolog…