A szuperhold napja

Lehet, hogy nem is így kell írni. A lényeg, hogy ma van valami különös a Hold állásával. Hát nem tudom, hogy ettõl-e vagy csak attól, hogy a bioritmusom tiltakozott a szombati munka ellen, de nem a legkönnyebb nap volt ez. Reggel már anya panaszkodott, hogy nincs jól. Aztán az iskolai létem sem volt percenként megújuló örömünnep. De nem fáj a torkom és a fülem is rendben van nagyjából. És mindennél jobb, hogy Misi itthon van. Nem fényképeztem ma mást csak ezeket a narancsos cuccokat a fõzõsre. Azt gondoltam, hogy majd fényképezem a fényes teliholdat, ám csupa felhõ minden. Álmos vagyok, „mint a disznó”. Jó éjt! :)