Gyümölcsoltó napján

Kicsit megfeküdte a gyomromat a napéjegyenlõség elmulasztása, de a gyümölcsoltóról legalább megemlékezem. Úgy egyébként nagyon szeretem ezt az ünnepet. A tavasz miatt is, meg a tartalma miatt is. Ez a bizalom ünnepe. A Niagara fölötti drótkötélen való sétáé. Amikor nem csak mondom, hogy elhiszem, hogy átvisz, hanem a nyakába is ülök, hogy na, menjünk. Ragyogó az idõ. Az volt egész nap. De nem sokat láttam belõle, mert a nap nagy részén a színházteremben ültem. Mondjuk, ha ez egy zimankós keddi napon van, akkor azt mondom, nem bánom. De éppen ma ebben az gyönyörû idõben? No, mindegy. Azért talán ez is jó valamire. Éjjel meg óraátállítás. Ezt az órát mindig hiányolom. De õsszel meg örülök neki. Majd jó korán lefekszem. (Remélem!) De most legalább ez a bejegyzés kész.