Eseménydús

Akár állva el tudnék aludni. Tegnap este 11 után végeztem a mai nap elõkészületeivel. Aztán szokás szerint ötkor keltem. Ez kb. 5 óra alvást jelentett. Eset még pörögtek bennem a feladatok, meg a tegnapi nap eseményei, éjjel is felébredetem egyszer, s nekem ennyi alvás nagyon kevés. De legalább nagyon jól sikerült elõkészítenem a mai napot. A harmadik órában kijöttünk hozzánk a karácsony elõtti mézeskalács-sütés mintájára most húsvét elõtt tojást festett H. a gyerekekkel. Én meg pizzát sütöttem nekik. Elõtte krumplilevest kaptak, mert télen az nagyon ízlett nekik. Hát szerintem is elég jó vajas-fokhagymás rántott krumplileves tejföllel. Én most ezt úgy fõztem meg, és a pizzákat úgy sütöttem meg, hogy meg sem kóstoltam. De a fiúcskák vállalkoztak a kóstoló szerepére. Sajnos itt kellett a végén hagynom õket H-val, mert rohannom kellett a töriversenyre, a mi iskolánk rendezte a kistérségit délután. Minden rendben volt. Most gyorsan megírtam a blogbejegyzésket, mert este jön J. Maradékot fognak ma kapni vacsorára. Krumplilevest melegített pizzával. Ez van, ezt kell szeretni. Így ma én már nem vagyok hajlandó(?) képes(?) semmi produktív munkát végezni. És akkor még a mai napból azt nem is mondtam, hogy volt egy agyakrobatikát igénylõ beszélgetésem is. (l-vel) elõtte meg egy másik (L-val). Összességében minden jó volt, és büszke is vagyok magamra, hogy végigcsináltam, csak most le kéne feküdnöm aludni. De ez most nem egyhamar lesz. Vagy? Lehet, hogy alszom egyet fél nyolcig. Lehet, hogy ez a megoldás?