Orgona

Ma van Ferenckém 23. születésnapja. Azt hiszem, akkor is csütörtök volt. És elõtte való napokban esett a hó. Be kellett feküdnöm a klinikára két héttel elõbb, mert túl sokat híztam. Ha belegondolok, hogy hogyan bántak akkor a kismamákkal, elborzadok. Bár én részt vettem a klinika „emberséges” programjában. De ezzel együtt embertelen volt a bánásmód. Sokszor gondoltam rá, hogy annak, hogy végül mégsem szerettem volna több gyereket a talán a legfõbb oka az ott tapasztalat megalázó bánásmód volt. Hát nem tudom. Nyilván ez a két gyerek volt nekem kiosztva, mert azét, ha másként alakul, csak elviseltem voltan az a klinika nevû lágert még késõbb is. De erre nem került sor. Ezzel együtt valahogy jó lenne, ha visszatalálna a világ a természet rendjéhez. Ebben az ügyben R. hozzáállása igazán példaadó. Legyen szó akár halálról, akár születésrõl. És ha õ így gondolkozik, akkor nyilván lesznek még fiatal nõk, akik hasonlóan állnak a dolgokhoz. De hogy én merném-e, nem tudom. Én nem mertem ellentmondani az orvosnak semmiben. Még jó, hogy a természet erõsebb, mint az orvostudomány. Ma egyébként már jobban voltam egy kicsit. Vagy talán nem is kicsit. Már nem voltam rosszul. Fenn voltam egész délután. Bár lehet, hogy azért jobb lett volna, mégis, ha lefekszem egy kicsit, mert túl sokat nem tettem ma, ami miatt fent kellett volna maradnom.

Ezt a tegnapi bejegyzést "sikerült" kitörölnöm? Mit tettem? Miért? Hát ez elég furcsa nap.