Blogszülinapom

2007. május 4. Ekkor nyitottam meg ezt a blogot, és ezzel kezdõdött el az internetes életem. Ez egy egészen új szakasz az életemben. Addig tudtam ugyan, hogy léteznek ezek a dolgok, de nem volt hozzájuk semmi közöm. Aztán – a könyv miatt, annak kapcsán, annak ürügyén – lett ez a blog. Fogalmam sem volt az egészrõl. Azt hittem, hogy majd rengeteg ember olvasni fogja. De már tudom, hogy ez egyáltalán nincs így. De azóta már van a honlap, meg a fõzõs blog, meg azok, amik csak egy-egy regisztráció miatt lettek. Igazából önmagamat keresem, azt hiszem. És megoldásokat. De ahhoz elõbb értelmes kérdéseket kell megfogalmazni. És kérdés van rengeteg. Éppen a kommunikációról. Az internetes jelenlétnek olyan természete van, hogy valami titokzatos módon kiderül, hogy az ember mennyit van a gép elõtt, mennyit nézelõdik ebben a világban, s ha többet, többen olvassák õt is, ha kevesebbet, akkor kevesebben. Hát én olyan nagyon sokat nem tudok itt lenni, ezért talán nem beszélem igazán ezt a nyelvet. Nem lettem sztárblogger. Meg semmiféle sztár. Ám nem is volt ez a célom, nem is vágyom rá. Arra igen, hogy sok emberrel kerüljek kapcsolatba és olyasmit tudjak mondani, amit hasznunkra válik mindannyiunknak. Közvetíteni jó dolgokat, reményt, harmóniát, örömöt, azt nagyon szeretnék. Nagyon szeretnék utakat találni. De elsõsorban önmagunkhoz kell utat találnunk. Azt a helyet kell megtalálnunk, melyet nekünk kell beragyognunk a lehetõ legnagyobb fénnyel. Úgy egyébként egész héten az volt bennem, hogy ez a blogszülinapom holnap lesz. Aztán az elõbb meglepetéssel láttam, hogy ez ma van. A blognyitásban SA segített, és az elsõ ember, akit megszólítottam itt, és kedvesen válaszolt, Margit2 volt. Köszönöm nekik. És ez a kis rózsa - a kertem elsõ rózsája- a blog mellett köszöntse õket is.