Nem minden fajta szarka farka tarka..

Reggel láttam egy szarkát a fûben. A múltkoriban néhány reggel búbos bankát láttam, csak sajnos azt nem tudtam lefényképezni. Ezen kívül még az árpa-tábla is nagyon derûs pillanatokat okozott. Lehet, hogy nagyon furcsán néztem volna, ha pár évvel ezelõtt valaki azt mondja nekem, hogy a napom legfényesebb pillanatai ezek a faluvégi reggelek. Ha képes vagyok ezekre fordítani a figyelmemet, akkor valamit megérzek abból a harmóniából, amit mindannyian keresünk. Csak „normális” esetben nem szokott ez egy szarkáról eszünkbe jutni. De aztán – annak ellenére, hogy tényleg szeretem a szakmámat – már nem számolhatok be ilyen szívderítõ pillanatokról. Sõt épp ellenkezõleg. Egyre jobban érzem azt, hogy a gyerek szét vannak esve. Valami értetetlen zaklatottság váltakozik bennük a már érthetetlenebb tompultsággal. De most nem akarok errõl beszélni. Inkább arról, hogy B-tõl kaptam egy csomó palántát és elültettem õket. És sütöttem a családnak rétest, de nem teszem be a fõzõs blogba, mert bolti tésztából készült. Majd, ha én csinálom a tésztát, akkor beblogolom.