Mousse au chocolat azaz csokihab
Kétségtelen, hogy a mai napom legnagyobb attrakciója az volt, hogy ez a desszertet elkészítettem. Ez egy legendás dolog, és mindenki a magáéra esküszik. Én MP útmutatásait követtem. Megérte. Most egy ponttal megint nõtt a konyhai önbecsülésem. No, meg ezen kívül is csináltam néhány dolgot a konyhában (tõtike rebarbaramártással, csikóstokány tarhonyával, spenótos töltött gomba tavaszi salátával. Majd szépen felkerülnek a fõzõs blogra. Nem, nem volt semmi különös alkalom, csak ürügyeim voltak a fõzésre meg kedvem. Ezen kívül szobanövényeimmel kezdtem foglalkozni. De ahogy elkezdtem õket kihordani, jött a vihar. De ha minden nap ennyit tudnék tenni, meg lennék elégedve magammal. De most azért már megérdemelem a kis ágyikómat. Ja, és kiderült, hogy az egyik kis „meggyfa” valójában korai cseresznye. Gyanús volt nekem az a fa, hogy egy kicsit más, mint a többi, de honnan van nekünk cseresznyefánk? Hehh…, no nem baj, sõt! Csak furcsa.