Vasárnapi pipacsok

Direkt Pécsudvard felé jöttünk haza, hogy megcsinálhassam ezt a képet. Annyira örülök a pipacsoknak. Évekig nem volt pipacs. Aztán tavalyelõtt lett elõször újra. Az autópálya-építkezés földhányásait nõtte be akkor. Az volt az érzésem, hogy a kiásott föld mélyérõl kerültek elõ a magok. Tudom, hogy gyom, és talán a mezõgazdászoknak nem akkora öröm, de nemcsak kenyérrel él az ember. No, jó, tudom, tudom… Piros a zöldben. Ez a mai napból arra is emlékeztet, ahogy a diófa levelei között láttam Misit a piros pólóban. Olyan ritkán látom a gyerekimet, de tudom, hogy ez az élet rendje. Már nem egészen egy hónap és Ferenckém is hazajön. Elkezdtem olvasni egy Gyökössy könyvet a fáradtságról. Nagyon jó.