Irgalmasok
Fodrásznál voltam. Vettem könyveket. Gyönyörködtem a városban. Víznapom volt. És valami nagyon érdekes dolgot figyeltem meg magamon. Mindig én térek ki, ha szembejön velem valaki. Ma elhatároztam, hogy nem teszem meg. Miért pont én? Nos, hárman nekem jöttek, néhányszor mégis kitértem, néhányszor meg éppen csak súroltuk egymást. Hogy van ez? Mit csinálnak mások másként. Attól tartok valamit ki kell fejlesztenem magamban, ami nincs meg most, mert ez így nincs rendjén. Szóval, eldöntöttem. Mindent meg fogok tenni, hogy ne engedjek indokolatlanul senkinek. Miért éppen én? Ötvenkét éves asszony vagyok. Akik nekem jöttek jóval fiatalabbak voltak. Nõk és férfi is. Miért? Én egyenesen és határozottan mentem az Árkád folyosóin. Lett volna helyük arrébb menni, de tõlem várták ezt. Miért? Két kicsi kecske a hídon. Ez jut eszembe, meg az, hogy az okos enged. Ez mind igaz, de itt nem az a lényeg, hogy nem engedi meg a büszkeségem vagy ilyesmi, hanem az érdekel, hogy miért van ez így. És ha ez így van, akkor még hol vagyok önfeladó az életben? Annál is inkább érdekel ez, mert amikor az I meg Ó típusú embert megfigyeltem, az volt az egyik feltételezhetõ különbség, hogy az I típus sokkal önérdekérvényesítõbb.