Zûrös nap

A fõzõs blogban is hasonló címet bírtam csak ma kiötleni. Szeretem a pörgést, de azért már nem bírom annyira, mint régebben. Vagy kevesebb szalonnát eszek? Mert azt nem gondolnám, hogy az évek múlása befolyásolna a teljesítõképességemet. Hehe.. De az is lehet, hogy csak az idõ szépíti a dolgokat, és egy ilyen naptól húsz éve is elfáradtam. Talán csak az fárasztott, hogy jobban is mehettek volna a dolgok. De az is lehet, hogy ezt csak én láttam. Az én vállamon nyugodott az egész délelõtt programja, ugyanakkor ezren ezerfelé húztak a saját gondjaikkal. Hihetetlen, hogy mennyire nem érzékelik az emberek, hogy mikor alkalmatlan hogy megszólítsanak. Valami baj velem lehet. Olyasmi, amiért nekem jönnek az Árkádban, ha én nem állok arrébb. Nyilván én engedem meg nekik valami számomra is ismeretlen nonverbális jelekkel, hogy hozzám bármikor bármivel (de akár szó szerint?) lehet fordulni. Jó is ez, de mégsem jó. Én kérni nem tudok – azt hiszem. De nagyon szívesen adok. Jó is nekem, ha adhatok, de valamit itt mégis át kell gondolnom ezzel kapcsolatban.