László-nap

Ma van J. születésnapja. A Nagyka (nagyapám) és még sok Laci névnapja, meg F-k házassági évfordulója. Talán éppen a harmincadik. Szinte hihetetlen, hogy az a nap már harminc éve volt.

Ma reggel végre jött a kazános. Elõtte meg az történt, hogy megrepedt a tükör a fürdõben. Ezen kívül elkezdtünk fönt kipakolni és írtam B.-nek a cuccot. Elfáradtam, mint a disznó. Már nincs is szavam. Talán majd holnap. De a tükröt leszámítva minden nagyon jó. A tükör sem tragédia. Mondjuk, inkább érdekes és tanulságos. Talán megjegyzem azt a gondolatot, amire éppen akkor gondoltam, amikor hallottam a pattanást, mintha egy pillepalack pattant volna ki, és egy pontból kiindulva csillagalakban szaladtak a repedések, úgy, hogy éppen senki nem ért hozzá. Még ilyent nem láttam. Az igaz, hogy elõtte öt perccel kapargattam le róla a mészcseppeket, s talán akkor erõsebben megnyomtam, mint kellett volna, de nem értem, miért öt perc múlva történ.

Ezt a lepkét meg B. vette észre este. Nagyon különös, hogy még egy ilyen fekete lepkének is ilyen szép mintája van. És nem tudom, hogy hova lett. Szóval ez a rejtélyek napja. Megyek aludni.