Legalább a plakát aranyos

Új helyszínen van a sürgõsségi betegellátó hely. Tavaly háromszor egy-egy egész napot töltöttünk ott a két mamával felváltva. Ma megint volt oda egy utunk. Igaz, a négyszázágyasból átkerült a dolog a Kórház térre, éppen oda, ahol akkor éjjel engem a mentõ bevitt. (Ide, ebbe a mentõbeállóba állt be. ) És a niagarás plakát is ott van a falon. Meg ez a kis tájékoztató plakát, amibõl megtudhatja a beteg, hogy mire számíthat. Mi igazán jól járunk, még hét óra sem volt egészen, amit a folyosón ülve töltöttünk. De a lényeg, hogy anyósomnak hála Istennek semmi baja, csak nyilván ez a frontos idõjárás meg némi zaklatottság okozta a szívproblémáját, de már jól van. Csak így ma nem haladtunk, semmit, nem írtam a fõzõsbe sem. Persze nem is fõzetem. Még jó, hogy itthonra volt tegnapi maradék, én meg tartottam gyümölcsnapot. Ez a legjobb akkor, ha zaklatott napom van. Ha gyümölcsöt eszem büfés pogácsa helyett, akkor legalább a gyomrommal nem lesz baj.