Szilvás és almás kígyó

Ma sütöttem kígyórétest. Bár Ferenckém szerint ez nem a kígyóra, hanem inkább a hernyóra hasonlít, de ez mit sem von le az értékébõl. Bár szebbek is lehettek volna, de ahhoz sokkal több türelemre lett volna szükségem. Azt a gondolatot juttatta eszembe, hogy itt a blogon úgy tesszük láthatóvá a dolgainkat, hogy bárki megteheti a kritikus megjegyzéseit (bizony sokszor jogosan). Vannak, aki ezért nem értik, hogyan is lehet blogírásra vetemedni. Gondolkoztam már ezen. Mit árt az nekem, ha tudják rólam, hogy milyen vagyok. Vajon az sebezhetõbbé, védtelenebbé tesz? Vagy más helyet jelöl ki nekem a rangsorban? Miért olyan fontos, hogy rejtegessük a tökéletlenségeinket? Úgy egyébként lenne, aki úgy gondolja, ennél sokkal jobbat tudok? Gondolkodik egyáltalán azon valaki, hogy mit is tudok? No, mindegy, azt sem tudom, hogy egyáltalán fontos kérdés-e ez. A lényeg, hogy iszonyatos hõség volt. A kígyón kívül a szilvából még tegnap csináltam gombócot és ma még levest is. Aszaltam egy rakást. Majd még lesz lekvár is, ha egyéb módon el nem fogy a szilva. Itt volt M. jót beszélgettünk. Elhozta a könyvet, amit BL ajánlott. Kb. ennyi volt ma.

A recept itt olvasható:

http://pszichowellness-konyha.blogspot.com/2011/08/238-tesztanapra-kigyoretes.html