Fecskék

A mai nappal megkezdõdött a rendszeres iskolai munkám. Megvan az órarendem, az új feladataim. Csütörtökön jönnek a gyerekek. Rengeteg tervem, ötletem van. Már „csak” erõre van szükségem. Bele kell találnom abba a rendbe, hogy mindent a lehetõ legoptimálisabban csináljak. Nagy volt bennem a feszültség a nap nagy részében. Kicsit oldotta ezt hazafelé a fecskék látványa. Tavaly szinte egyáltalán nem láttam fecskét. Hála Istennek, az idén újból vannak. Bár talán több szokott lenni, de ezek is nagy örömmel töltöttek el. Már gyülekeznek a villanydrótokon. Az idõ sem volt annyira meleg már. jön az õsz. De ez az élet rendje. Megérkezett ma A.. Meglepi-érkezés. :) I. felmérte a gépem. Van mit költeni rá. Majd a hónap végén. Remélem. Ja, és hozott bodzalekvárt is. Holnap lesz a szavazás és a hivatalos procedúra. Már nagyon utálom ezt. Jó, jó megcsinálom a szükséges dogokat, de én már nem akarok ilyesmit csinálni. Olyan dolgok lelkesítenek, amitõl szebb lesz a világ. Ettõl csak az irattár lesz tömöttebb. Mondtam is, hogy én már annyi iratot gyártottam az irattárnak életem során, hogy egy télen át lehetne vele fûteni. Én már ilyeneket nem akarok írni. Csak olyasmit, aminek legalább elvileg lehet haszna.