Semmi érdekes

Ezt is mondhatnám erre a napra. Bár az, hogy TA felívott az ötletével azért igen érdekes volt. (Mármint az, hogy éppen tõlem akarta ezt kérni.) Fogalma sincs a dolgok hátterérõl. Azért elgondolkodtam rajta, hogy vajon lenne-e haszna, ha egy kicsit többet tudna az összefüggésekrõl. Aztán KI-vel beszéltem. Tanácstalan vagyok. Látom a bajt, és nem tudom, mit tehetnék. Azt hiszem, semmit. De azért nagyon figyelek. Meg szeretném tenni mindenképpen azt, ami az én dolgom ebben az ügyben, de egy hajszállal sem szeretném túlpörgetni a dolgot, és benne a saját szerepemet meg semmiképpen. Az alázat és a figyelem, ez a kettõ nagyon fontos. Tegnap írtam néhány keresetlen szót, hogy szerintem tényleg világvége van/lesz. De még rendesen végig kell ezt gondolom. Úgy értem ezt a világvégét, hogy annak a világnak van vége szerintem, ami talán a 13. században kezdõdött, és a 20. században „festette százezrek vérével bíborát”. Hajnalban meg felébredtem. Akkor jutott eszembe ez a dal(?). Meg az, hogy „õszi éjjen izzik a galagonya…” És megint a bajai házzal álmodtam. A múltkor is. Akkor azt, hogy telefröcskölték a falat málnaszörppel valahogy a vérre utalva. Most meg tárva-nyitva volt a kapu legnagyobb meglepetésemre. És a Mancs is ott volt a házban, a fészer alatt. Nem láttam, csak úgy tudtam. És arra gondoltam, hogy talán el is csavargott a nyitott kapu miatt. Délután meg a sövényt nyírtuk. És végre csináltam padlizsánnal töltött sültpaprikát, de fénykép nincs, mert kicsit bennfelejtettem a sütõben, és nem lett egészen fotóképes, de az íze hibátlan.