Péntek

Mindig igyekszem mindenkinek megfelelni, de ez lehetetlen vállalkozás. Azt hiszem, azt akarom ezzel elérni – legalább is remélem, hogy a lelkem mélyéig ezt akarom – hogy jobb napja legyen az illetõnek, aki velem kapcsolatba kerül. Mert akarhatnék azért is megfelelni, hogy engem jobban szeressen, de hogy õszinte legyek, ezt nem célom. Legalább is a tudatos eszemmel nem. Tudat alatt azért lehet még ez is, de azért remélem, nem ez van. Még az Orwell regény kapcsán egyszer az jutott eszembe, hogy az én patkányos ketrecem az, hogy az én cselekedeteim nyomán lesz valakinek rosszabb a napja. tehát, nekem az a rémálmom, hogy kellemetlenséget, ne adj’ Isten, fájdalmat okozzak másoknak. De ez is hülyeség, mert az embereknek sokszor az is fájdalmat okoz (a kellemetlenségrõl már nem is beszélve), ami úgy egyébként meg a javukat szolgálja. Amiben viszont biztos vagyok, hogy azt akarom, hogy a cselekedeteim nyomán jobb legyen az egyes emberek élete. De azt is tudom, hogy sajnos egyre kevesebb az erõm. Nem tudok sok dolgot megtenni, amit szeretnék. És egyre jobban látom azt is, hogy kell lennie valami egészséges önzésnek is. Amit talán nem is önzésnek neveznék, hanem önvédelemnek. Mert ki képviselje az érdekeimet, ha én erre nem vállalkozom.

Úgy egyébként megérkezett J. De holnap hajnalban megy tovább. Mi meg megyünk M-ékhoz. remélem, lesz erõm reggel idõben kelni. Ma elfelejtettem elvinni magammal a gépem a városba. Ez még nem fordult elõ, mióta megvan.