M, én interneten már kitöltöttem, kitöltöttük.......de mi is belemerültünk a kérdésekbe..... Dió errefelé sincs, arany árban mérik......

Skíppy, a kérdésekhez még hozzájön, hogy csöngetek, megvárom, hogy pl. feljöjjenek az udvar végébõl, aztán megkeresik a borítékot, kitöltjük, (elõkeresi a lakcímkártyát, a húsz éve visszaadott munkakönyvet - bár mondom, hogy nem kell, mondja emlékezetbõl, nem kérek, iratokat, de mégis így szeretné, meg akarja nekem mutatni-, elõjönnek az emlékek, fel kell hívni a gyereket a munkahelyén, mert nem tudja pontosan, és nagyon pontosan szeretné mondani... stb. stb. Sokan ismernek itt a faluban, 20 éve itt tanítok, talán így más is egy kicsit, mintha teljesen idegen lennék. Igazából én is úgy érzem, hogy jól esne sokaknak egy kicsit beszélgetni, jobb lenne tõle a napja, de pörgetnem kell, igazítani a dolgot, hogy rosszul se essen neki, hogy már megyek is, és nem is beszélgetek... Persze, azért nem mindenkivel van így, de legalább a 20 % ilyen. Van, aki érti, segít pörgeti, de hatan vannak a lakásban. Aztán az sem rövidebb. :))) De azért nem bánom... (még :))) )

:-)) M te nem fogod bánni ezt a feladatot, mert nem úgy állsz hozzá, hogy muszáj....az még meg akartam kérdezni, hogyan talált meg ez téged..te kerested, vagy téged kerestek meg.....