Szerda

Arra gondolok, hogy valami depressziószerû dolog érint meg néha. Nagyon fura, de – úgy érzem - ez a fényekkel van kapcsolatban. Most, hogy napok óta ilyen szürke az idõ úgy érzem magam, mintha rajtam is valami szürke fátyol vagy ponyva lenne. Persze nem mindegy, hogy fátyol vagy ponyva, de éppen úgy, mint ahogy az álmunkban irreális érzéseink vannak, ez az érzés is teljességgel irreális bennem. Érdekes, hogy még aludni sem tudok, úgy, ahogy szoktam. Vagyis nagyon fáradtnak éreztem magam délután és mégsem tudtam aludni, pedig rászántam az idõt, és nem is zaklatott semmi, hogy keljek fel. A nyakamnál is be vannak feszülve az izmok annyira, hogy már a fejem is kezd fájni ettõl. Most megnézem a Doktor House-t aztán lefekszem. Majdcsak lefoszlik rólam ez a szürke valami. A napom mosolyogtató pillanata ez a kép volt, ahogy hazafelé jövet láttam ezt a kutyát a traktorban. Az volt még a hab a tortán, hogy a gép motorja járt, de ember nem volt a közelben, úgyhogy tényleg úgy látszott, mintha az kutyus lenne a traktoros.  Úgy egyébként újhold van. Ez is egy jó ürügy arra, hogy a megújulásra gondoljak.