Hétfõ

Baján voltunk, no meg Vaskúton és Szeremlén is egy-egy gyertyagyújtás erejéig. Vaskút a gyermekkorom színhelye. Egy kicsit mindig megtalálom azt az érzést, ami visszavisz oda, de csak egy kicsit, mert az érzések nem a helyekben, hanem bennünk vannak. Tavaly körüljártam a házat – már amennyire körül lehet járni, de az idén nem érzetem késztetést, hogy megálljunk a faluban. Talán már a temetõ az a hely ott, amihez igazán közöm van. A Rákóczi Szövetség pár éve állíttatott egy szép kopjafát felvidéki kitelepítettek emlékére. Ez az én gyökerem is. De ez is csak egy érzés. Nagyon-nagyon régen, még kicsigyerek-koromban voltam Taksonyfalván, Felsõszeliben talán soha. De egyszer majd még elmegyek… Ezek a gyökerek - akár a délvidékiek, erõforrások. Gyerekként nem értettem egészen, hogy is van ez? Ki hol is van otthon?