Ködös nyirkos november

A világ rendjén gondolkoztam ma is. Meg a magasabb szempontokon. De nem írok errõl, mert túl elvont lenne ehhez ködös reggelhez képest. Tetszett, ez a reggel, mert mindig tetszik, ha a lovakhoz megyünk, még akkor is, ha nem is megyek be az úton végig. Egész más dolog ott lenni. Az állatok között sokkal jobban érvényesül a világ rendje. Ott nem lehet mellébeszélni. A természet, az a természet. Micsoda közhely, de ezzel együtt figyelemre méltó. Mert mondani mindent lehet, elveket gyártani és hazugságokat… önigazolásul… De a ló, az ló, az õsz, az õsz… és így tovább… Ez nem nézõpont kérdése. Bár ezt is lehet mondani, csak semmi értelme. És így van ám ez a világ többi dolgával is, csak azok jobban maszatolhatók. Szóval reggel köd volt, de még délben is. És mostanában nem kell mennem már a fogorvoshoz. És talán anyával sem kell már ez ügyben járkálnunk. Sajnos a szünet ezzel a nappal véget ért. Ilyenkor mindig meg kell magamnak magyaráznom, hogy ez nem veszteség. Ez így nyereség, ahogy van. Most csak folyik belõlem a szó. Talán ez is a szünet következménye, mert napközben kevesebbet jár a szám. Egyébként meg délutánra kisütött a nap, voltam turiban, zsákmányoltam ingeket. És hoztak három forduló fát. És igyekeztem kideríteni, hogy mit tehetnék a nemfizetõkkel. Megoldások vannak, de mindben van kockázat. A legnagyobb kockázat persze az, hogy nincs egy árva vasuk sem, és akárhogy keverem a kártyát nem tudok jól kijönni ebbõl a dologból - anyagilag. Mert azért majd elkönyvelem tanulópénznek a veszteséget - jobb híján.