Gombás nap

Ma elkészítettem az õzlábgombát. A nagy kalapokat kisütöttem palacsintatésztában, a kisebbeket pedig megöltöttem spenótos töltelékkel. Ferencnek ez utóbbi kifejezetten ízlett. Majd leírom a fõzõsben. Töprengtem rajta, hogy miért indulok neki újra a fõzõsnek. Az csúszott ki a számon, hogy unom írni a recepteket. És ez fõként amiatt van, hogy pontosságot igényel, hogy leírjam a dekákat. De azért majd ráveszem magam, mert azért szeretem is csinálni. Bár inkább csak a fõzés fényképezés részét. Írni szabadon szeretek. No,de aztán ezzel nem ért véget a gombanap, mert délután lementem a patakhoz és ott láttam ezt az érdekes gombát. És meg is találtam, hogy ez a gyapjas tintagomba. Ezt találtam róla:

A gyûjtõ a fiatal, fehér gombát jellegzetes, csaknem hengeres alakjáról már messzirõl felismeri. Az 5-10 centiméter magas kalap nemsokára felnyílik, és keskeny harang alakúvá változik. Átmérõje 3-16 centiméter. Felülete csaknem a csúcsáig üstökszerûen gyapjas, pelyhes, pikkelyes, eleinte fehér, késõbb rózsaszínû, barnás, majd fekete. A lemezek sûrûn állnak és különbözõ hosszúak. A fehér, karcsú tönk 5-16 centiméter hosszú és 6-15 milliméter vastag, finoman szálas, rajta mozgatható gallér van, töve gumósan megvastagodott. A kezdetben annyira mutatós tintagomba végül kenõcsös, tintafekete tömeggé folyik szét.