Jónás

Rápillantottam a naptárra, s látom, Jónás napja van ma. A napokban az jutott eszembe, hogy lehet, Jónásként élek a cet gyomrában? Azért nem látok rendesen? Az eszemmel mindig azt szerettem volna csinálni, ami a dolgom, de néha az az érzésem, hogy talán éppen a lényeges feladatok elõl menekül el azzal, hogy annyi minden érdekel. Ez ma jutott eszembe, hogy el sem tudom képzelni, hogy hogyan gondolhatja úgy valaki, hogy már eleget látott, eleget tud, eleget tapasztalat. És azt sem értem, hogy miként gondolhatja bárki is, hogy a tanulás életkorfüggõ, és hogy ki lehet kopni a tanulós életkorból. Aztán ahogy ezt elgondoltam, rá pár percre találkoztam G-val, és ezzel karnyújtásnyira került megint az angoltanulás. Háááááát, ha ezt a két dolgot összekapcsolom…

Néztem a tavalyi blogbejegyzéseim képeit, és látom, hogy egy éve ilyenkor a nyárfán már nem voltak levelek. Remélem, még marad egy kicsit az õsz a tél elõtt. Ma már majdnem fagy volt reggel.