Vasárnap

Akár rejtvény is lehetne, hogy mi látható a képen. De elárulom. Az autó hátsó ablaka, melyrõl indulás elõtt lekapartuk a jeget (mert fagyott reggelre), de már a kék ég és a lakótelep házai tükrözõdnek benne, és folyik rajta egy kis víz is, bizonyítandó, hogy az olvadáspontig legalább felmelegedett az idõ (de legalább is a hátsó ablak). Alig van hangom. De nem akarok táppénzre menni. Annyi tervem van erre a hétre. Ha elmegy a hangom, majd mutogatok. Vagy mit tudom én…, majd alakul.

Ma itt volt anyósom ebéden, így õ is megkóstolhatta a Gonda anyu-féle birsalmás libalevest, és persze a fûszeres pereszkét is.

Muszáj elmesélnem az elõbbi esetet. Feltettem a facebookra a libaleves képét, aztán hátra kattintottam egyet, Kutyatáp képéhez, „aki” most is itt alszik az ölemben, ahogy ezeket a sorokat írom. Szóval ránéz a macska a monitorra, ahol a saját képe van kb. életnagyságban, majd óvatosan feláll, odamegy a képhez, megszagolja, majd visszafekszik. Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el.

Délután kimentem a temetõbe, hogy hazahozzam a krizantémokat, de aztán mégis kint hagytam. Lehet, hogy át tudnak ott telelni? Cserépben vannak, de a nagy kúszótuja ágai között. A virágaikat már megcsípte a fagy, de a levelük szép élénk.