Ötvenkét éves lettem én…
… (bocs, József Attila :)) Mélységek és magasságok egyaránt voltak ma. A korom egyébként nem érdekel, de nagyon jól esik, ha ennek ürügyén gondolnak rám. Nem is mondok most többet, mert még vannak teendõim ma, „nyakig ülök” az erdei lekvárban. Úgy egyébként nagyon ködös, csúszós volt a reggel, a legtéliesebb nap eddig.
