András-nap

Holnap már december. Errõl az idõszakról a legélénkebb emlékeim a nyolcvanas évek elejérõl a békéscsabai András-napi disznóvágásokról vannak. Arra is emlékszem, hogy egy alkalommal, talán 1980-ban lehetett, András-nap éjszakáján akkora hó esett, hogy majdnem teljesen a leállt a vonatközlekedés, és csak valami rengeteg óra késéssel értünk Békéscsabáról Szegedre. Akkoriban diákmunkásként a szegedi egyetemi menzán mosogattam. Így a késés miatt nem a reggeli elõadásokra, csak a déli mosogatásra értem Szegedre. Jó emlékként õrzöm azokat a csabai disznóvágásokat, a finom ételeket, a jó csabai kolbászt, az orjalevest, a vidám társaságot. Ma sokkal csendesebb nap volt. Reggelre síkjég lett az út, még az is felvetõdött, hogy talán a buszok sem tudnak kijönni, de aztán mégsem volt ilyesmi. Itt nálunk, a falu szélén mindig hidegebb van egy kicsit, és az idõjárás is barátságtalanabbnak tûnik. Rendben beértek a buszok. Elvittem a hatodikosokat oltásra is. Elköszöntem a dokikától is, mert holnaptól már nem õ itt az orvos. Délután meg adventi kézmûveskedés volt. Én ilyen papírhópelyheket vagdostam a gyerekekkel. Szeretik ezt csinálni. De ennél sokkal szebb dolgokat is készítettek a tanító nénikkel és a rajztanárral. Csak nem lettek jók a képek. Nem tudok rendes képeket csinálni, ha nincs elég fény. Talán nem elég erõs a vakuja ennek a gépnek.