Megjött a Mikulás

A gyerekeknek szaloncukrot hozott, reggel az iskola elõtt osztotta ki nekik, nekem meg ragyogó napsütést, amit déltõl egészen napnyugtáig élvezhettem. Megint nagyon gyorsan eltelt a nap, de hát most már folyamatosan erre panaszkodok. Itt volt E., õ szedi az egyházközségi hozzájárulást. Elbeszélgettünk egy kicsit. Jó volt. Szeretek ebben a faluban lakni, éppen ezért, mert vannak itt ilyen emberek, mint pl. E. Azt hiszem, az a problémák rákfenéje, hogy kellõen hangos, jó vastag szócsövekkel rendelkezõ elemek esetlegesnek hirdetik a világban az értékrendet. Értékes, amit elég sokan elég hangosan annak mondanak? Együnk lószart, egymilliárd légy nem tévedhet!? Vagy hogy is van ez? Van több rendje is a világnak? Attól függ, hogy merrõl nézzük? Emlékszem tavaly egy gyerek nem tanultam meg a történelemleckét, és amikor bátorkodtam azt mondani, hogy az az esemény nem akkor volt, amikor õ mondja, öntudatosan közölte velem, hogy márpedig az õ véleménye szerint az akkor volt. Hát igen…, ilyen alapon azt is mondhatom,hogy márpedig az én véleményem szerint át lehet menni a piroson. Hiszen itt szabadság van, és mindenkinek az a véleménye, mit õ szeretne. Teljesen mindegy, hogy az harmóniában van a természet, a társadalom, az emberi együttélés, egyáltalán az élet rendjével. Szabad véleménye szerint. És hogy az õ szabadsága nem terjed tovább, mint az enyém határa? No, ezzel mi van? És azzal, hogy szabad-e belepisilni a medencébe, melyben közösen benne vagyunk, mert nekem pisilnem kell? Csak úgy a szabadság jegyben… És a társadalomba – ebbe, amiben közösen élünk – bele szabad-e rondítani, csak úgy a szabadság nevében? És ha valaki ezt merészeli szóvá tenni, akkor az már fasiszta? Vagy hogy is van ez. Van, aki megmondhatja a tutit, és van, aki meg kussoljon? A szabadság jegyében? No, ez már mind nem a Mikulásról szól. Ez már a Télapóról.