Benji

Ficus benjamina ez a hivatalos neve. Szeret itt lenni, jó nagy már. Bár még nem akkora mint a nagy fikusz. De nem is olyan a formája. Nem egyszerû a takarításuk. Fõként a nagyé. Nagyasztalra létra. Így tudom letörölgetni a leveleit. No ezzel foglalatoskodtam ma. Türelem kell hozzá. Egyébként a türelmet gyakorolnom kell. Az egyik legnagyobb hibám, hogy kevés a türelmem. Pedig igazán érdekes dogokat tapasztalok. Néha azért nem sikerülnek a dolgaim, mert nem adok a beérésükhöz kellõ idõt. Érzem, hogy kell az, jó az, mégsem sikerül. Aztán van, hogy ével múlva szinte magától meglesz, amiért korábban sokat erõlködtem, mert akkor jött el az ideje. Erre ma gondoltam ilyen konkrétan elõször. De fontos lehet ez. Évekig volt bennem valami ûzöttség. Sokszor írtam is errõl. Mintha valami dzsungelhídon kéne nagyon gyorsan átfutnom mielõtt összeomlik az egész. De talán ettõl már sikerült megszabadulnom. De felszabadulnom még nem. Mintha attól félnék, hogy elfogy az idõm. De ez képtelenség. Az utam annyi, amennyi. De mégis, mintha egyre rövidebbek lennének a napok, az évek. Nem tudom…