A köz szolgálata

Igen, ez is lehetne nézõpont kérdése. Sírhatnék is annak láttán, hogy egy rendõrautó áll az iskola parkolójában, és rendõrök vannak az épületben. Igen, az egyik szemem sír, hogy idáig jutottunk, hogy iszonyatos téveszmékbõl kinõ egy olyan generáció, akik azt hiszik, hogy mindenkinek – de legalább is nekik – mindent lehet. Hogy a rossz a jó, és jó a rossz, és mindenkinek – de legalább is nekik feltétlenül – csak jogaik vannak. Egy olyan elcseszett (?) generáció, ahol a gyerek az mondhatja nekem, hogy mit érdekel engem, amit magam mond, mert én vagyok a pokol, én nem félek senkitõl (de tõlem rettegjen mindenki – üzenik a nonverbális jelei). Mit érdemelnek azok a véleményformálók és döntéshozók, akiknek „köszönhetõen” idáig jutott a magyar közoktatás, köznevelés? No, most itt leírtam, hogy szerintem mit, de ki is húztam, mert hát ki tudja… A mérhetetlen káosz lehetõvé teszi a zavarosban halászást, csak az élhetõ életet nem. Azt hallgattuk már mióta, hogy szabadságra van szükség a gyerekek kibontakozásához. Szép szó nagyon ez a szabadság, de kaphatnék egy definíciót? Az lenne a szabadság, hogy az oktatás szolgáltatás? Az a dolgunk, hogy elégítsük ki a szolgáltatásunkat igénybe vevõk (tanulók, szülök igényeit). Ezt hallgattuk éveken át. Szolgáltatás???? Mint a mûkörömépítés és a hajfestés? Ha van rá pénzem és kedvem, akkor igénybe veszem, mert van rá pénzem, idõm és kedvem, és senkinek nem ártok azzal, ha a zöld hajamban piros és lila csíkok vannak, akinek nem tetszik, legfeljebb nem néz rám, és azt is megtehetem, hogy 8 cm-es mûkörmöm legyen, ha egyébként önmagamon kívül senkinek nem okozok ezzel kényelmetlenséget. Igen, ez belefér. Miért ne? Ilyen dolog szolgáltatásokat igénybe venni, még ha nem éppen az én ízlésemnek megfelelõen is. Egy szavam sincs erre. Ezen a szinten mindenki azt csinál, amit akar. Ezen a szinten. De a közoktatás nem szolgáltatás. Az közszolgálat. Olyan dolog, ami az egész közösségünk életét befolyásolja. Kisebb és nagyobb közösségünkét hosszabb és rövidebb távon. Hol magánügy az, ha valaki már gyerekkorban szétcseszi az egészségét, az életét, mert itt szabadság van? Hol magánügy az, ha a „szolgáltatást igénybe vevõk” agresszív hangadó rétege nem engedi meg a szelídebbeknek, hogy õk is a saját igényeik szerint éljenek? Amikor a ki tudja milyen értékrendet követõk „szórakozása” élhetetlenné teszi/tenné a csendesek, a szelídek életét? Az álszent mindenit a sok „szabadnak”!!!! És akkor ide jutunk, hogy úgy gondolják egyes gyerekek, hogy nekik szabad terrorizálni a társaikat. Mert nekik jogaik vannak. Hát ehhez nincsenek jogaik. És az olyan szülõk, akik betelefonálnak, bejönnek, hogy õk „engedték meg” a gyerekeiknek a bomlasztó cselekedeteket, meg az õ gyereküket milyen jogon fegyelmezi a tanár? És ha átmegy a piroson a gyerek, akkor a szülõ betelefonál a rendõrségre, hogy õ engedte meg neki? De a másik szememben megcsillan azért a remény öröme is (és azért illik ide ez a kép), hogy meg tudunk ilyent lépni. Hogy felfogtuk végre, hogy határozottan, bátran a rend pártjára kell állnunk. Hogy lehet még megálljt parancsolni. Ha így, hát így. Ha már nincs összhang és együttes erõ a család és a tanár szavában, akkor legyen ez! Még azért az egyenruha talán valamit jelent. Félreértés ne essék, nem azért voltak a rendõrök az iskolában, mert egy gyerek visszaszólt nekem. Ezt azért még tudom kezelni. De az már keményebb beavatkozást kíván, ha egy-egy elszállt agyú úgy gondolja, hogy megfélemlítheti, terrorizálhatja, sõt bántalmazhatja a kisebb társait. Az iskola nem szolgáltató intézmény, az iskola közszolgálati intézmény, közfeladatot lát el, közpénzbõl, a tanár és a rendõr is közfeladatot ellátó személy. Munkahely, és nem szórakozóhely. És az ember nem játék. A gyereknek (mindegyiknek!!!) biztonságra van szüksége. A szabadság definíciója a biztonsággal kezdõdik, mert nincs nagyobb rabtartó, mint a félelem. A sötét káosz félelmetes…