A puszta télen

Nem Petõfi pusztája, ahol lakunk, ez a Dunántúli-dombság, de annak egy fennsíkszerû része a Mecsek és a Tenkes között. Így, mivel itt lakunka dombok tetején a két hegy meg úgy húsz-huszonöt kilométerre van jobbra-balra, mégiscsak van egy kis puszta-hangulata, a kert végében állok. Legalább is ez a Petõfi-vers jutott ma eszembe délután, amikor hátra mentem. Ferenckém ténykedett hátul, kiszabadította a bedzsungelesedett hátsó kaput, így ki tudtam menni a kert mögött lévõ szántásba.Nagy szelek is voltak az elmúlt napokban, és a felhõk most is jócskán kavarogtak.

R-ék voltak itt délután. Tanultam néhány gyakorlatot.

És a Petõfi-vers vonatkozó része:

Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tûzkõ,
A harmadik velök birkozni szemközt jõ.