Jobb – bal – jobb

Van egy - a végletekig leegyszerûsített - képem a világról. Egy élére állított korong ez, egy kör, melynek legmagasabb pontján a kereszt van, fölötte a Szentháromság. Alatt van a földgolyó (a legmagasabb pontján a kereszttel). A gömb - a kör - két oldalán akár jobbról, akár balról lefelé haladva eljutunk a legmélyebb pontig, a horogkeresztig, az ötágú vörös csillagig. (A kettõ a legmélyebb ponton teljesen azonos.) A legmélyebb pont alatt van az istentelen sötétség. Mindegy, hogy balról vagy jobbról került valaki oda, ha odament, megfosztotta magát a fénytõl. Azért mondom, hogy MENT és nem azt, hogy JUTOTT, mert hiszek abban, hogy szabad akarattal törekedhetünk a Fény felé. Ezért nekem a jobb és a bal ebben a helyzetben nem jelent különbséget. Mindegy, hogy valaki jobbról vagy balról kerül mindeneknél lejjebb. Számomra az elfogadható és az elfogadhatatlan között más a különbség. Lehet akár egy igekötõnyi is. MEGtalálni vagy KItaláni. Ebben látom a különbséget. Számomra az a JÓ- JOBB, amikor úgy tekintünk a világra, mint ami egy értelmes, hasznos, jó RENDSZER. Ami tõlem, az én értelmemtõl, akaratomtól függetlenül megvan már eleve mindannyiunk közös hasznára, örömére. Ahol mindennek van értelme, helye, jó helye. Ezzel ellentétben az a BAL(ga) szemlélet áll, ami azt tanítja, hogy van valami esetleges, értelmetlen halmaz, amiben majd az értelmes ember, az ÉSZ (lásd francia forradalom) rendet tesz. És akkor jön majd el a boldogság, az örök élet, a végtelen hatalom stb. kora. És akkor majd jó lesz nekünk. Vagyis nekünk már nem, mert mi még elõbb születtünk, amikor még nem készült el az emberi rend a káoszban -, de majd valamikor valakinek, annak a néhánynak, aki akkor még marad (talán egy? – mert a végén csak egy maradhat?), mert annak a kevésnek, annak az egynek elég lesz és biztonságos is lesz a hely. Tehát az egyre fejlõdõ emberi ész majd valamikor – egyszer megteremti a mindenhatót, a halhatatlant. Persze, addig lehet még számtalan nem túl sikeres kísérlet, és addig is azért jól kell, hogy érezzék magunkat azok, akik ezen munkálkodnak, nem játszanak azonban - úgymond – az sötétagyú másik oldal, akik között olyan primitívek vannak, hogy valamiféle istenben hisznek. No, ez a BAL(gaság )-oldal számomra. Azok, akik KItalálni akarják a végtelent a maguk végtelen önteltségben. Õk azok, akik majd megmondják… , hogy mi is pl. a demokratikus, az illendõ,… a … bármi… Akik diktatúrának, hazugságnak, gátnak élnek meg mindent, ami abba az irányba mutat, hogy õk tévednek. Hogy nem lehet jobban kitalálni, mint ahogy az már megvan, és nem kitalálni kell, hanem megtalálni… ?...