Járatlan út
Ólmosan szürke az ég. Már délelõtt esett egy kis hó, aztán abbahagyta, elolvadt, majd újrakezdte. A szürke szomorúságban nehéz vidámnak lenni. De az sem baj, ha nem sikerül. A remény a fontos, hogy a hideg, szürke tél is csak egy része az évnek. A nap megy a maga pályáján, és eljön a kikelet, ahogy a hajnal is minden nap megérkezik. Ilyenkor jó arra gondolni, hogy megvan mindennek a maga helye akkor is, ha az éppen nem kényelmes vagy nem kellemes. Már úgy kezdõdött a nap, hogy egy szülõ keresett nehéz gondjával. Majd az osztállyal volt nem túl vidám beszédem a nem túl vidáman sikerült félév kapcsán. A nap többi részben sem halmoztak el a jó hírek. Megyek, olvasok egy kis M. Scott Peck-et.
