„Fecseg a felszín…”

Reggel sok minden eszembe jutott a nyolcadikosok óráján, amit talán érdekelte õket, és ha megjegyzik, még hasznos is lehet nekik. Velük még néha lehet értelmesen beszélni. Félek, egyre kevésbé lesz ilyen alkalom. Mintha utánuk valami korszakhatár következne. Bár remélem, az enyémek is jók lesznek, de túl kevesen vannak. Igaz, hogy ez nem létszám kérdése. Sokszor elgondolom, nagy titok, hogy mennyit ér a munkám. Talán ez egyáltalán nem mérhetõ. Mondom, amit jónak látok, de hogy mit alakít a gyerekeken a velem töltött idõ, az soha nem derül ki. Bízom benne, hogy az oktatásban is elkezdõdik valami jobb. Ha alapvetõ dolgokat felismerünk, merünk is alkalmazni, akkor még van remény. Talán a normális pszichológusok normális kutatási rávilágítanak majd egy-két alapvetõ dologra. Tegnap néztem az eu-parlamenti ülést. Elkeserítõ volt az a mérhetetlen tájékozatlanság és agresszív viselkedés. Ha õszinte és bátor vagyok, akkor kimondhatom, hogy félelmetes. A mihez képest nélküli rosszindulat. És úgy egyébként meg a saját rendszerükben nem értem õket. A demokrácia az nem azt jelenti, hogy egyenlõ jogaik vannak a tagoknak? És akkor az hogy van, hogy ha egy országban több lakos van, akkor az kioktathatja, azt az országot, amelyben kevesebb van? A nagyobb ország kioktathatja a kisebbet? Vagy mi alapján mennek a kioktatási jogosítványok? Nem is akarok ebbe belegondolni. És tényleg csak azzal érdemes foglalkozni, amire hatásunk van. Csináljuk meg a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint. Jó lesz az úgy. Ma egyébként nem történt semmi említésre méltó. Facebookon beszélgetett itt nálam B. a gyerekeivel meg én beszéltem egy kicsit velük. Fúj a szél. Fáztam egész nap. Tavaly rengeteg „fagyhullámom” volt, de mostanában talán kevesebb. (Mondtam, hogy olyan különleges lény vagyok, hogy nekem nem hõhullámaim vannak, hanem fagyhullámaim.) No, de locsogás helyett megyek aludni.