Vagyok

Tegnap találtam ezt a könyvet. Teljesen meglepõdtem, hogy van, és nem tudtam róla. Akkor készült ez az interjú, amikor éppen a nagy kórháztúrámat éltem négy éve. És most találtam rá, amikor annak a második felvonására készülök. Nagyon jó, hogy rátaláltam. Az ilyenek kapaszkodót jelentenek arra, hogy vagyok. Hogy van az a világ, ami az én világom. Én ellenzékben szocializálódtam. Abban, hogy szalonképtelen a világnézetem. No, ez azóta sem változott a hangadó körök szemében. Csak az ellenzés módszerei változtak. De errõl megint nem akarok beszélni. Aki hozzám hasonlóan gondolkodik, úgyis tudja, hogy mirõl van szó. Aki meg nem tudja, annak hiába is magyarázom. Akkora az elõítéletek és tévképzetek halmaza, hogy nem is érdemes ezzel fogalakozni. És estére különben sincsenek már jó mondataim. Reggel még lennének, de akkor elmegyek dolgozni, és odaadom minden szellemi erõm. Mert mindig reménykedek. Sõt hiszek…