A csoda!

És „éccakára bégyühet a kutya”

Szóval ma reggel szegény kis gépecskémet Sanyi elvitte úgy „kilógó csõrrel”, hogy majd az üzletben megkérdezi, hogy meg lehet-e javíttatni, és ha nem vesz valami hasonlót helyette. délután jutott el az üzletbe. Ott aztán kicipzározza a tokból, és mutatná az eladóak, hogy szerviz van-e stb. .. és, és… csak nézi, nem hisz a szemének, hogy semmi baja a gépnek. Ezt a képet a szaküzlet embere készítette, és semmi másról nem szól, csak arról, hogy a gép MÛKÖDIK! Ezért ez legyen ma a nap képe. Hogy mi történt, nem tudom megmagyarázni. Ki volt kapcsolva a gép, hogy hogy állt így helyre az aktatáskában néhány óra alatt, arról elképzelésem sincs. Most jó! És valami hihetetlen nagy öröm, hogy így van.

A kutya meg úgy jön ide, hogy reggel hallgattam a rádiót (hosszú idõ óta elõször), kérdezik nagy parázva egy kis székely falu polgármesterét (?- ha jól emlékszem, az volt), hogy most a rendkívüli idõjárásra való tekintettel milyen rendkívüli intézkedéseket tesz. Mire azt válaszolta, hogy „éccakára bégyühet a kutya”. No, errõl van szó. Télen hó van meg hideg. Nyáron meg nyár. Csak már valamin muszáj parázni. Egyébként azt is mondta az ember, hogy ez jó tél. És a jó tél után jó tavasz és jó nyár jön. No para.

És ezen kívül még az évértékelõt is megnéztem. Szóval ez egy jó nap volt!