Tartalék

Telihold volt az éjjel. Szinte nappali világosságot teremtett a hóval együtt. Volt idõm megcsodálni, mert a macska kétszer is ki kiment. Mert ugyebár a rendkívüli idõjárás miatt „éccakára bégyühet õ is”. Nem voltam valami jól reggel. Nemcsak a macska miatt. Így nem is sokra vittem ma. Bár fontos dolgokra jöttem rá. Ahogy az Énképet olvastam – igazából nem tudom hogyan -, az a gondolatom támadt, hogy az erõvel összefüggésben az én túlsúlyproblémám valahogy a tartalékkal van-volt összefüggésben. Bár ez tulajdonképpen a legkézenfekvõbb dolog, csak erre nem gondoltam még. Mégpedig úgy, hogy mindig a végletekig felhasználtam mindet, amim csak volt, idõt, erõt, pénzt, hogy az éppen aktuális céljaimat megvalósítsam. Tehát soha nem hagytam magamnak tartalékot. De talán nem tudok tartalék nélkül élni? Aztán ha másból már nem volt, akkor legalább a bõröm alatt legyen valami tartalékom, ha még az aktuálisnál is nehezebb idõk jönnek.