Hétfõ

Még ma is esett a hó. Nagyon szép a vidék. Még mindig nem vagyok teljesen jól. Valahogy a kedvem nem a legjobb. Újabban néha a rádiót is bekapcsolom. Régen reggeltõl estig hallgattam a Kossuth Rádiót. Aztán valahogy elegem lett az eseményekbõl. Most megint néha úgy érezem, tudni kéne a dolgokról. Talán érdemes lehet. Bízom benne. Bár azért néha felizgatom magam. De Isten a történelem ura is, így nincs mit izgulnom. Aztán kereszténynek lenni, ráadásul katolikusnak, mindig is járt megbélyegzéssel. De ennél nagyobb erõk sem tudtak elpusztítani, mint most ezek az eus alakok. De azért nagyon borzasztó ilyesmit hallgatni. Elõhozza bennem azokat a szorongásokat, amit gyerekkoromban, fiatal koromban a vallásgyakorlás miatt át kellett élnem. Elképesztõ, hogy ilyen agresszív, kirekesztõ, tájékozatlan, intoleráns emberek nyilatkoznak úgy, mintha õk lennének a megtestesült értékrend, olyasmivel vádolnak másokat, amit õk maguk követnek el a világ szeme láttára. De nem is akarok ezekkel foglalkozni. Tudom, hogy konkrétan nem bánthatnak. De azért rossz érzés, hogy ilyen emberek vannak. Szegények! Biztosan komoly pszichés problémáik vannak, hogy így képesek viselkedni. Csak az a baj, hogy abba a medencébe ürítenek, amelyben én is benne vagyok.