Jégcsapok

Ha lenne jégcsapverseny, ezek a példányok nyilván eséllyel indulnának. Reggel már a jégcsapkérdéssel kezdõdött a napom. Mert mint mondtam, mostanában újból elkezdtem rádiót hallgatni. Reggel ötkor kezdõdik a Hajnaltáj c. mûsor a Kossuthon. Ott fogalakoztak a veszélyes jégcsapokkal. Hát bizony lehetnek jégcsapok olyan helyen is, ahol veszélyt jelentenek az arra járókra. Ezek szerencsére nem olyan helyen vannak. A falu talán a jégcsapok szempontjából is biztonságosabb hely. A felvételizõ nyolcadikosaink is jelentõsebben jobb átlagot produkáltak a pécsi iskolák átlagánál. Úgyhogy már azt a tévhitet is érdemes lenne már eloszlatni, hogy városi iskolából nagyobb eséllyel indul a gyerek. Ezt egyébként soha nem értettem, hogy miért adna bármit is egy gyerek fejlõdéséhez a nagyobb népsûrûség. Persze, tudom én, hogy ötven-hatvan évvel ezelõtt még lehetett ilyen különbség, de ilyen közlekedés és ilyen elektronikus kommunikáció mellett egyszerûen nem látom, hogy hol a különbség. A torkom is nyilván ugyanígy fájna a városban is. Jól tenné pedig, ha gyorsan meggyógyulna, mert erre a télre már letudottnak veszem a betegeskedést. Holnapra sütöttem egy kosár szezámmagos kiflit. Tegnap meg mézest. Reggel korán kell kelni. Úgyhogy, itt az ideje, hogy elmenjek aludni.