A gondolkodás nem káros az egészségre

Ez egy rádiómûsor alcíme, amit délután hallgattam. És mennyire igaza van! Ráadásul úgy is igaz, hogy a gondolkodás elmulasztása elõbb-utóbb megbetegít. De ahhoz, hogy érdemben gondolkodjunk, megkerülhetetlen, hogy biztos kiindulópontot válasszunk.
- Mennyi?
- harminc?
- Mi harminc?
- Mi mennyi?
Ha nincs a gondolkozásunknak zsinórmértéke, mihezképestje, jól megfogalmazható értékei, akkor csak a fenti párbeszédhez hasonlókat tudunk produkálni. Aztán produkálunk is. A mostanság oly élessé elharapózott társadalmi viták éppen ilyenek. Az emberek vérremenõen egymásnak esnek, de általában szót sem ejtenek arról, hogy a véleményüket mihez viszonyítva, milyen alapról kiindulva fogalmazzák meg. Reggelente sokszor eszembe jut, hogy talán le kéne írnom, hogy én hogyan is látom a világ alapvetõ dolgait, minek alapján alakítom ki a véleményem errõl vagy arról. Aztán estére mindig elmegy a kedvem az ilyenektõl. Mert ugyebár a kommunikáció nagyon nehéz dolog. Aztán sokkal jobb hallgatni, mint rosszul megfogalmazni valamit. Másrészt viszont a hallgatás lehet a könnyebbik ellenállás iránya is. No, majd látom…