Húshagyókedd

Ma van újhold, de az e havi víznapomat majd holnap tartom meg. Holnap lesz hamvazószerda. Kezdõdik a nagyböjt. A ludakról elmélkedtem, a baromfiudvar lúdjairól és a vadludakról. Arról, hogy úgy élek itt, mint egy vadlúd a baromfiudvarban. hasonlítok ugyan egy kicsit, de mégis másmilyen vagyok, és nem vagyok idevalósi. De ez egyáltalán nem zavar. Sokáig azt gondoltam, hogy meg kell tanítanom másokat is röpülni, igyekeztem, de nem sikerült. Nem is értették. Hát persze. Minek röpülne egy házilúd. Nem érti, minek röpülni, mint azt sem érti, hogy miért nem jó egy lúdfélének a baromfiudvar szabályrendszere. Ezt már egyszerûen tudomásul veszem. Nincsenek ezzel kapcsolatos érzelmeim, esetleg gondolataim. Házilúdnak könnyebb lenni. Nagyobb a biztonság. Kevesebb az erõfeszítés… Hááát, mármint annak, akinek jók ezek a szabályok. Nekem így túl drága lenne. Azért azt tévedés lenne hinni, hogy a vadludak csak úgy össze-vissza röpködnek. Van nekik saját útjuk. És felszállhatnak, fel a magasba, és így más nézõpontból láthatják a dolgokat. Így könnyebben kiderülnek az összefüggések, szélesebb a horizont.