Roskad a kormos hó

Ez egy könyv címe irodalmi válogatás az évszakokról gyerekeknek még a gyerekeim kiskorából.

Itt alább meg két József Attila idézet. Változatok egy témára – hexameterek.

„Roskad a kormos hó, csepereszget a bádog eresz már
s mintha csak egy millió, aranyos kis kékszemü lányka
venne körül mosolyogva, ha ébredezel, csacsi medve,
ugy nevet itt a derûs ég”

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatûnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derû, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Az utolsó kormos hókupacok egyike az udvaron. Már süt a nap, fúj a szél. Készülõdik már a március. Az örök megújulás talán éppen a jelenre hívja most fel a figyelmemet. Érdekes ezt kimondanom, de úgy érezem, már nem tervezek. Mintha arra éreznék indíttatást, hogy a jelenben legyek, hogy ezt tanuljam meg végre. Valami olyasmi, hogy nem az idõben megyünk elõre. Megyünk körbe, de egyre feljebb, mint a szerpentinen. Fel a „hétlépcsõs hegyen”.