Krédlik

Hazafelé fényképeztem õket. Jókedvre derítettek. Bár ma az idõ is tavaszias volt a tegnapi télrepeta után. Napsütés, szél. De valahogy ma sem voltam jó erõben. Van egy nap, ami hatékonyabb, aztán kettõ, ami megy a lecsóba. Talán könnyebben lenne megoldás, ha lazábban kezelném az ügyet.

G-ral a sznobokról beszélgettünk. Valahogy ezen a téren sem vagyok e világba való. Egy csomó olyan dolog maximum mosolygásra késztet, amit mások véresen komolyan vesznek. Az egyik ilyen az autó. Egyetlen elvárásom van az autóval: juttasson el A-ból B-be. Persze, nem baj, ha kevesebbet fogyaszt, és persze az sem, ha nem romlik el benne semmi. De hogy milyen márkája van…? Ehh… Nem is figyelek oda, hogy kinek milyen kocsija van, nemhogy ez valamiféle értéket képviselne. Van számomra fehér autó, piros autó meg ilyesmi. De egy pillanatig sem gondolom, hogy ez a jó. Csak nem értem ezt, meg azt sem, ha valaki játssza az agyát. Minek? De tényleg…