Összehangolódott

Mármint az idõjárás a naptárral. Ez nagyon jó volt ma. De tényleg. Sokat dolgoztam ma az iskolában, mint csütörtökönként általában. Aztán délután megint nem voltam túl jól. Hasonló érzés vett rajtam erõt, mint a poszttraumás stressz. Pedig tényleg nem félek a mûtéttõl. De lehet, hogy tudat alatt valahogy az agyam összekapcsolja a múltkori tortúrát mindazzal, ami vár rám. De majd feloldom. Úgy egyébként MÁRCIUS van! És ez nagyon remek. Délelõtt folyamatosan ez a vers járt az eszemben.

Áprily Lajos: Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy õs evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejû cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?